Loki és Thor

Régen elkezdett Thorki szösszenet, most végre befejezve. :D

Enjoy!

<i>Loki</i>


vad, szeszélyes, mint a folyók áradatkor, nem hódol be, nem nyugszik. Szemei jégkékek, zárkózottak, és Thor, minden igyekezete ellenére sem tudja megérteni, hogy mi lapul mögöttük.



<i>Loki</i>



haja éjsötét, végtelenül puha az ujjai között, olyan puha, mint az ajka. Elhúzódik, Thor vágyódóan kap utána, de testvére egy gúnyos mosoly után eltűnik.



<i>Loki</i>


kínzó fájdalom, düh és gyötrődés. Ellöki Thor kezét, mikor az vigasztalni akarja, és otthagyja. Bátyja lemondóan néz utána.



<i>Loki</i>


lát dolgokat, amiket Thor nem érthet, nem tudhat, nem tudhatja, milyen érzés, meg nem született és elvesztett gyermekekre, kedvesekre emlékezni, mekkora teher gyászolni, soha el nem múlóan. Vannak éjszakák, mikor csak ül az ágyon, a semmibe mered, ismeretlen neveket suttog, nőkét, férfiakét, és sír.



<i>Thor</i>



néha kihallja a saját nevét közülük.



<i>Thor</i>



nevetése visszhangzik a falakról és Loki mellkasában, fejében. Bátyja szemei ráragyognak, őt keresik a tömegben, de sokszor nem találják.



<i>Thor</i>



kitartó, csak harcol, halad, előre a diadalért, Asgardért, az atyjáért, a szerelemért, Lokiért. Mellkasát dárda fúrja át, hátában nyílvesszők. A Mjölnir kiesik a kezéből.



<i>Thor</i>



halott.

<i>és Loki nem tud ellene tenni semmit</i>