Egypercesek

Volt nekem az előző blogomon egy Egypercesek c. sorozatom. Rájöttem, hogy illenék folytatni. Szóval, itt a következő része.





1. Kid!Sherlock (BBC)

Az embereknek logikátlan cselekedeteik, szokásaik vannak. Például, mindig ugyan azon az úton mennek, még akkor is, ha van rövidebb, mert azt szokták meg, vagy elneveznek tárgyakat. Értelmetlen. Sherlock már kisgyerekkorában sem értette, miért jobb érzés, ha nevet adhatnak a macijuknak, a nyuszijuknak, vagy a takarójuknak. Lenézte a társait, nem beszélgetett velük, nem volt egy barátja sem. Emlékezett arra is, hogy a Mama és a Papa, de még Mycroft is aggódtak érte, de ő lerázta magáról az aggodalmukat. Terhesnek érezte. Aztán talált koponyát, egy igazi, emberi koponyát, az iskola egyik szertárában, hazavitte, megvizsgálta, aztán csak nézte, nézte.
Mi lenne, ha kipróbálná?
- Victornak foglak elnevezni. Te leszel a legjobb barátom.
Az árnyaktól úgy tűnt, Victor szélesen vigyorgott.


 2. Loki/Tony

A másik mellkasát benyomta újra meg újra, a karjai már remegtek a megerőltetéstől. Az ajkaira hajolt. Nem hitte volna soha, hogy ilyen hűvösek lesznek. Befúj, szívmasszázs, aztán megint befúj és megint szívmasszázs. A percek peregtek, a remény, hogy visszahozza a másikat, egyre halványult. Körülöttük törmelékek, megcsonkított űrlény maradványok és a páncél darabjai hevertek, az arc a szokásosnál is sokkal sápadtabb. Hol vannak a többiek? Miért nem értek már ide?
- Gyerünk, gyerünk... Gyere vissza... Hallod? Gyere vissza...
- Loki! - Thor fájdalmas kiáltása csak tompán jutott el Tony füléig. Folytatta az újra élesztést, pedig már letelt az az idő, amiből az orvosok még visszatudják hozni a holtakat.
- Tony - Steve keze rásimult a remegő vállára - Tony, elég, már nem tudunk mit csinálni.
- Nem!
Rendületlenül folytatta, de az elméjében már megtelepedett a megmásíthatatlanság dere. Elvesztette őt, mielőtt megszerezhette volna.


3. Steve/Bucky

Steve-nek ez számított: hogy emlékezzen, és a katonának (Buckynak), valamiért, számított Steve. Szóval emlékezni akart. Kérhette volna Stark segítségét. Nem tette. (Erre viszont emlékezett: az autó és a "balesetre", amit okozott, Howard alig hallható kérdő rebegésére: Barnes őrmester, az ütésekre, Maria zokogására, aztán a kezére a torkán.) k i a z a b a r n e s ?
- Neve?
James Barnes őrmester?
Zimniy Soldat?
- A nevem Bucky.


4. Thor/Loki

Thor üveges szemekkel feküdt a lábai előtt, Loki felette állt, kezében a nem rég használt pisztollyal. Leengedi a kezét, a bátyja vére lassan a meztelen lábai felé kígyózik, teljes érdektelenséggel figyeli, ahogy eláztatja. Jane Foster hisztérikus zokogása és visítása téríti magához. A pisztoly újra felemelkedik és újra eldördül, a nő pedig elnémul örökre. Letérdel Thor mellé, az arcára simítja a kezét.
- Ostoba vagy Thor - a hangja nyugodt volt, szinte derűs. - Mindig is az voltál. És az enyém, csak az enyém - kis mosollyal az arcán felemelte a fegyvert még egyszer utoljára, és a halántékához emelte. Végig Thor arcát nézte, miközben meghúzta a ravaszt.