Leélt évek

Elvont one-shot, Brielle!POV.

f á j t

látniuk, ahogy minden elsuhan mellettük, minden elhalt az idő könyörtelen folyásában, eltűntek a régi kedvesek, barátok, csak ők maradtak ott, soha el nem múlóan, egyre több és több sebből vérezve.

hatszáz…

a f e l a d á s

tilos. Dolgod van, vidd is végbe, majd pihensz ott, mindennek a végén. Shanell volt az első, aki feladta. A fülében cseng a húga gyengéd hangja, ahogy megköszönte neki, mielőtt egy sújtással elválasztotta a fejét a testétől, miközben az ő szíve csendben újra darabokra hasadt. Sikerült kiharcolnia, hogy ne legyen visszahozva. Minden teher, minden feladat immár csak reá hárult.

kilencvennégymillió…

v e s z t e s é g

még a legkisebb is, mindig veled marad. Némán nézte, ahogy a Föld elpusztul, magával ragadva az ott eltöltött boldog és tragikus évek emlékeit, a gyermekei, barátai porát, a régi, kedves házat Hedebyben. Már nem sírt, a könnyeit mind elfolyatta a halállukkor.

kétszázezer…

ő r ü l e t

könnyű lenne átadnia magát neki, de nem tette, még akkor sem, amikor tehetetlenül kellett végignéznie, ahogy Loki elvérzett a kezei között, ő pedig fájdalmát az égbe kiáltotta. Akkor a kettejük gyermekei, most a magának tett ígérete miatt nem tette.

nyolcszáz…

ü r e s s é g

felemészt és semmi sem marad belőled, csak egy akarat nélküli báb.

tizenkettő

és az óra megállt.